A Fehér-tó területén Dr. Beretzk Péter vezetésével kezdődött el a madarak tudományos céllal történő gyűrűzése 1939-ben. A madarak lábára helyezett, azonosító kóddal ellátott fémgyűrűk a madárvonulás kutatásának napjainkig is legelterjedtebb, egyben akkori egyetlen tudományos eszközei voltak.
Az első szervezett madárgyűrűzés 1988-ban vette kezdetét Nagy Tamás és Tokody Béla szervezésében a sándorfalvi Fertő területén. A Fertői Ornitológiai Tábor 1988-tól egészen 1995-ig működött, ahol elsősorban partimadarak gyűrűzése zajlott az augusztusi időszakokban.
A Szalakóta Látogatóközpont jelenlegi helyszínén, a korábbi állami halgazdaság halászházában – Krnács György és Lovászi Péter vezetésével – 1996-ban létesült madárgyűrűző állomás. A Fehér-tó 13. tóegységének nádszigete mellett elhelyezkedő madárvártán ezzel kezdetét vette a nádi énekesmadarak gyűrűzése, s megalakult a Fehér-tavi Ornitológiai Tábor (FOT). A Magyar Állam tulajdonában és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében álló épület fenntartását ettől kezdve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja végzi. 2003-ban megépült a nádszigetet átszelő gyűrűzési pallósor első szakasza, s a FOT ettől kezdve vesz részt az [Actio Hungarica], majd 2004-től a [CES] programokban. A pallósor 2005-ben érte el mai végleges hosszúságát.
A FOT korábbi épülete és számos szakember több mint húszévnyi madártani kutatómunkája képezi az alapját a Szalakóta Látogatóközpontnak, amely végül az Európai Unió támogatásával, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által 2014-2020 között koordinált „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ program finanszírozásából születhetett meg 2018-ban. A Látogatóközpont változatlanul otthont ad az ország egyik jelentős madárgyűrűző állomásának, amely így páratlan eszközt nyújt az itt folyó természettudományos oktatáshoz és a környezeti neveléshez.