A Szeri-puszta Szegedtől mintegy 35 km-re található. Az Ópusztaszer, Pusztaszer és Baks települések által határolt ősi pusztafolt kiterjedése meghaladja a háromezer hektárt. A szikes puszta legértékesebb, ezért fokozottan védett élőhelyeit az Alsó-Tisza-völgy legnagyobb természetes állapotú szikes tavai alkotják: a pusztaszeri Büdös-szék, Vesszős-szék és Hatvani-csatak. Ezek azok a vizes élőhelyek, melyek leginkább megmutatják, hogy milyen lehetett a szegedi Fehér-tó eredeti formájában, bő száz évvel ezelőtt.
A szikes tavak a szikes puszták mélyebb területein kialakuló sekély vizű, természetes vízállások. Leglátványosabb vízborítással rendszerint a téli csapadék és a tavaszi hóolvadás után rendelkeznek, nyár végére viszont időnként akár teljesen ki is száradhatnak. A szikes talajból kioldódó nátriumsók miatt vizük lúgos kémhatású, egyedülálló ökoszisztémának adva ezzel otthont. A szikes tavak partszegélyében található zsiókás és a legeltetéssel kialakuló kopár szikfoltok számos madárfajnak biztosítanak pótolhatatlan fészkelőhelyet. A szikes tavak azonban nem csak az itt költő madaraknak fontosak, de pihenő- és táplálkozóhelyként kiemelt szerepet játszanak a hazánkon keresztül átvonuló madárfajok számára is.
A terület kiemelt fontosságú a hazánkon keresztülvonuló darvak (Grus grus) csapatai számára. Ősszel a környező mezőgazdasági területeken táplálkozó madarak többezres csapatokban keresik fel inni és éjszakázni ezeket a sekély vizű természetes vízállásokat.
Büdös-szék
Ugyan a Büdös-szék eredeti elnevezése Dongér-tó volt, azonban ez a név nem igazán vert gyökeret a közhasználatban. A mintegy 80 hektáros kiterjedésű szikes tó vízzel körbevett szigetei és kopár partszegélyei fontos költőhelyek a gulipán (Recurvirostra avocetta) és a gólyatöcs (Himantopus himantopus) számára, akik laza kolóniákba tömörülve sikeresebben védik meg a fiókákat a betolakodó ragadozóktól. A partszegély sűrű zsiókásában és zsombékos mocsaraiban szintén ritka fészkelők találnak költőhelyet: a nagy goda (Limosa limosa), a piroslábú cankó (Tringa totanus), a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis), a cigányréce (Aythya nyroca) vagy a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) számára napjainkban egyre kevésbé áll rendelkezésre megfelelő fészkelőhely. Az átvonuló partimadarak közül a pajzsoscankó (Philomachus pugnax) többszázas csapatokban keresi fel a tavat, és a nagy póling (Numenius arquata) gyülekezése is igen látványos. De számos egyéb cankó, partfutó és lilefaj tűnik fel vonuláskor a tavon. A terület szélén egy kilátótorony található, ahol vezetőink kíséretével egészen közelről, kiváló magasságból figyelhető meg a szikes tó élete, annak legkisebb zavarása nélkül.
Vesszős-szék
A közeli, mintegy 40 hektár kiterjedésű Vesszős-szék a legeltetéssel történő élőhely-helyreállítás kiváló példája. A szikes tó medrét a 21. század elejére teljesen benőtte a nád, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága azonban házi bivalyokat hozott a területre, melyek nem egészen egy évtized alatt teljesen eltüntették a nyílt vizet elborító nádast. Napjainkban a Büdös-székhez hasonló, nyílt vizű szikes tó arcát mutatja, melyet szintén előszeretettel használnak költő- és pihenőhelyként a már fent felsorolt madárfajok. Emellett a többi szikes tóhoz hasonlóan a Vesszős-széket is nagy csapatokban keresik fel az átvonuló réce- és libafélék. A csörgő récék (Anas crecca), kanalas récék (Anas clypeata), fütyülő récék (Anas penelope) és nyílfarkú récék (Anas acuta) százas csapatokban, a nagy lilikek (Anser albifrons) pedig sokezres tömegekben figyelhetők meg a vonulási időszakban. A téli libacsapatok között a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) kisszámú, de egyre gyakoribb vendég, emellett egy-egy kis lilik (Anser erythropus) család is rendszeres megjelenik a szikes tavakra inni behúzó libacsapatokban.
Hatvani-csatak
Közvetlenül a Vesszős-szék mellett található a mintegy 35 hektár kiterjedésű Hatvani-csatak. Szomszédjához hasonlóan itt is bivalyok legeltetésével biztosítják a természetes szikes tavi állapot megőrzését. A tavakat körbeölelő Baksi-puszta emellett a ragadozók számára is kiváló élőhelyet nyújt. A területen fészkel a parlagi sas (Aquila heliaca) a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a kék vércse (Falco vespertinus), a szikes tavakon időző vízimadár tömegek pedig rendszerese idevonzzák a rétisasokat (Haliaetus albicilla) is. A jellegzetes szikes pusztai madárfajok közül a szalakóta (Coracias garrulus), gyurgyalag (Merops apiaster), kis őrgébics (Lanius minor) és parlagi pityer (Anthus campestris) is elterjedt költőfaj a Baksi-pusztán.
FIGYELEM: A pusztaszeri szikes tavak fokozottan védett területek, belépés csak engedéllyel és vezetővel lehetséges!