A műholdas térképeket böngészve akaratlanul is feltűnik Szeged északi szomszédságában egy hatalmas kiterjedésű tórendszer, amely csaknem akkora, mint maga az egész város. A szegedi Fehér-tó és a sándorfalvi Fertő napjainkban nem más, mint egy együttesen több mint 2000 hektáron elterülő halastavak rendszere. A gátakkal elválasztott kisebb-nagyobb tavakban a Szegedfish Kft. tenyészti a boltokba és piacokra kerülő édesvízi halfajokat.
A Fehér-tó mai formáját azonban csak nem egészen száz évvel ezelőtt nyerte el. Az Algyői-főcsatorna megépítése és a gátrendszer kialakítása előtt az ország egyik legnagyobb természetes állapotú szikes tavaként tartották számon. Ennek megfelelően aszályos nyarakon akár ki is száradhatott, a nagyobb hóolvadások után azonban már-már elöntéssel is fenyegette Szeged városát.
A szikes pusztával körbeölelt hajdani nagy mocsárvilág nem csak elődeinknek biztosított folyamatos halászati és legeltetési lehetőséget, de mai fejjel szinte felfoghatatlanul gazdag vízi élővilágnak adott otthont. Az egyre fenyegető árvízveszély miatt azonban a 20. század elején Szeged város a tóvidék gazdasági hasznosítása mellett döntött, s a halastavakká alakítás alapjaiban változtatta meg a szikes tó addigi arculatát.
A klasszikus szikes tavi környezet eltűnt, s helyét a halastavakra és azok nádrengetegeire jellemző élővilág vette át. A változások ellenére a tórendszer azonban továbbra is nélkülözhetetlen szerepet tölt be a fészkelő, átvonuló és telelő vízimadarak egész tömegei számára. Az ősi Fehér-tó medréből megmaradt szikes puszta pedig csapadékosabb években még napjainkban is visszaidéz valamit a hajdani Vadvízországból.
